Felhasználó:
Jelszó:
 

Segítség:Tartalom

A Könywiki wikiből

Barokk

A barokk a reneszánsz után következő stílustörténeti korszak és korstílus, amely kb. 1600-tól kb. 1750-ig tartott, és melyre bonyolult minták, gazdag díszítés, monumentalitás jellemző. Közvetlenül a manierizmusból fejlődött ki. A barokk késői ága a copf, ill. rokokóstílus. A barokkot követő korstílus a klasszicizmus. A barokk szó az olasz barocco szóból ered, ami nyakatekert okoskodást jelent. Ez a barokkra jellemző túldíszítettségre és formai bravúrosságra utal. A barokk egy jelentős világnézeti fordulat a reneszánsz után. A barokk a teremtés tökéletességének vallásos emberi megfelelője. Innét ered a minden részlet kidolgozására kiterjedő emberi erőfeszítés, amelynek eredménye a barokk stílus. http://hu.wikipedia.org/wiki/Barok

A XVI. század második felétől kezdődően néhány évtized alatt, Spanyolországból és Itáliából indulva, egész Európát meghódítja a barokk művészet mint gyorsan egyetemessé váló világstílus. Minden ágban megjelenik, elsődlegesen az építészetben (templomok és kastélyok stílusaként) és az egyházi zenében. Az egyházi és főúri körökben születik meg, idővel azonban a polgári és népi változatai is kialakulnak. A korszak neve a legvalószínűbben az olasz "barocco" ('nyakatekert') szóból származik, pejoratív jelentést fejezett ki, feltehetőleg a XVIII. században a klasszicista franciák részéről. A barokk elsősorban az ellenreformáció művészi kifejezője és segítője. A barokk műalkotás egyéb díszítő törekvései: a képszerűség, a látványosság, a festőiség, a pátosz, a monumentalitás, a dinamika és a magas fokú zeneiség. Jellegzetes művészi cél a mozgás, a küzdelem ábrázolása (a szobrászatban, a festézsteben és az irodalomban is): az erő, a szenvedély, a lendület kifejezése – hullámzással, csavarodással, ellentétes erők harcával, nagy méretekkel érzéki hatásokkal, színpadiassággal. http://enciklopedia.fazekas.hu/irodalom/Barokk-vilag.htm


A képzőművészet történetének korszakolásakor kialakított fogalom, a reneszánsz művészetet követő nagy európai korstílus neve. Általában a XVII. sz., valamint a XVIII. sz. első felének meghatározott jellegzetességeket mutató művészetét nevezzük így. Társ. alapját az újból erőre kapó feudalizmus adta, ideológiailag - főleg a katolikus országokban - az ellenreformációhoz kötődik. Ugyanakkor az Európában eléggé eltérő társ. viszonyok a barokk művészet sajátos helyi formáit alakították ki, és művészeti áganként is jelentősek az eltérések.

Képzőművészet. A kései reneszánsz művészeiből a manierizmusból kialakult új stílus monumentalitásra, pompára, mozgalmasságra, bonyolultságra törekszik. A barokk festészetben a hagyományos szimmetrikus szerkesztési módot kiszorítja az átlós szerkezeti felépítés, a művész fokozottan kihasználja a hideg és mefeg színek, a fény és árnyék, a térhatás festői lehetőségeit.

Irodalom. Rendkívül összetett jelenség: a pompa, a külső forma kultusza, a túlfeszített szóképek burjánzása mellett megtalálható a nyers naturalizmus, az irreális témák érzékletes kidolgozása - az újkor természettudományos világképének hatása -, ami rendkívüli belső feszültséget eredményez.

Építészet. A barokk jellemzői itt főként a többszörösen megtört, elliptikus alaprajzok, hullámzó felületek, csavart oszlopok. Legjellegzetesebb épülettípusa a hatalmas termek sorából szervezett, pompás kertekbe ágyazott palota.


Zene. A barokk a művészeti ágazatok korszakolásából zenére is alkalmazott gyűjtőfogalom, amely az 1600-1750 közötti alkotásokat foglalja magába. Ezek az alkotások, hasonlóan más művészeti ágakhoz, részben a barokk új termékei, részben a barokk zenei gondolkodás- és előadásmód hordozói. A zenész és a társ. közötti viszony nem változik a barokk idején sem, de lényegesen megnő a zene iránti igény. http://www.kislexikon.hu/barokk.html

Nézetek