Felhasználó:
Jelszó:
 

Index Librorum Prohibitorum

A Könywiki wikiből

Az Index librorum prohibitorum (latin, jelentése: tiltott könyvek jegyzéke) azon könyvek listája, amelyeknek olvasásához a római katolikus egyház nem adta hozzájárulását és hívei számára kifejezetten tiltott. A lista összeállításának az volt a célja, hogy megakadályozzák a teológiailag helytelen, a katolikus hit és erkölcs szempontjából veszedelmes tanok terjedését.

Tartalomjegyzék

Amit az Indexről fontos tudni

Az Index librorum prohibitorum jelentése, célja és típusai

Az Index librorum prohibitorum egy latin kifejezés. Jelentése: Tiltott könyvek jegyzéke. Amely a Szentszék által összeállított lista a tiltott könyvekről, amelyek olvasásához a római katolikus egyház nem adott engedélyt. (Római indexnek is szokták nevezni.)[1] Erre azért volt szükség, hogy a teológiailag helytelen, a katolikus hit és erkölcs szempontjából veszedelmes tévtanok terjedését megakadályozzák. Ma már sokkal inkább egy általános fogalom; tiltást, cenzúrázást jelent a köznyelvben.[2] Sipos Anna Magdolna egyik előadásának anyagában három típusát különbözteti meg az indexeknek. Az első típus állami, politikai okokból jön létre. Ez a fajta főképpen a fennálló társadalmi rend, az uralkodó, illetve a moralitás védelme érdekében jött létre. A másik az egyházi típus. Ennek a fajtának a jellemzője a teológia tanai, az egyház, a hit és az erkölcs védelmezése. A harmadik és egyben utolsó típusba a nemzetnevelési, nemzetvédelmi szempontok játszanak fő szerepet, valamint az ízlés, jobban mondva az ízlés szerinti formázás.[3]

A listák felépítése és főbb jellemzőik

Az első formális indexnek (1559-ben jelent meg) már összeszedett felépítése van. (Az ezt követő tiltott könyvek lajstromai általában szintén ezt a felépítést követték.) Az egész index betűrendbe van szedve. A betűrenden belül pedig hármas tagolódás jellemzi.[4] Az első részben azoknak az íróknak a nevei vannak felsorolva, akiknek minden művük tiltás alá került. A második részben azon szerzők nevei vannak felsorolva, akiknek csak bizonyos műveiket tiltották. Itt a szerző neve mellett megtalálható a tiltásba vett mű címe is. A harmadik részben csak művek címei vannak felsorolva. Ezek olyan alkotások, amelyeknek ismeretlen a szerzője.[5] Ez után van egy külön része a jegyzéknek, amely a tilos Bibliafordításokat/kiadásokat sorolja fel. Végül pedig az eretnek könyveket kinyomtató könyvkiadók neveinek felsorolása olvasható.[6] A listák egyik fő jellemzője, hogy folyamatosan változtak, egyik sem volt állandó. Idővel lekerültek róla a művek, és újak kerültek rá.[7] Az indexre kerülésnek meghatározott indokai voltak, amik a következők: eretnekség, erkölcstelenség, Isten káromlás, mágia és babona támogatása, szexuális szabadosság, politikai inkorrektségi okok.[8] A római indexen körülbelül tízezer mű fordult meg,[9] tehát ez a mennyiség nem egyszerre volt jelen a listán, hanem az idők folyamán körülbelül ennyi művet tettek tiltó jegyzékre. A könyvek tiltása szinte egyidősnek vehető az írásbeliséggel. Viszont a különböző kiadványoknak a tiltási módszerei folyamatosan változtak az idők során. Ezek az indexek befolyásolták, sőt alakították is a társadalom kollektív szellemiségét. A közvéleményt is befolyása alá vonta, és egyben ellenőrizte is.[10] Ezek a tiltó listák egy bonyolult reakció eredményei voltak, amolyan publikálás előtti cenzúrára utalnak. Hiszen a szerzőket először felszólították arra, hogy ha tudják, akkor védjék meg munkáikat, mert korrigálhattak rajta és újraszerkeszthették. Ezzel elkerülhették a betiltást.[11]

A tiltások és az indexek kialakulásának, létrejöttének rövid története

A könyvek bírálata és tilalma már azóta létező dolog, mióta az emberiség megtanulta papírra vetni gondolatait.[12] Az első tiltásra való indítványozás Kr. e. 387-ben történt meg. Platón szerette volna, hogy Homérosz két művének (Odüsszeia és Iliász) olvasását a fiatal embereknek tiltsák meg.[13] Úgy gondolta, hogy bölcs dolog lenne a könyvek megjelentetése előtt átvizsgáltatni azokat egy hozzáértő „okos” emberrel. Athénban Protagoras (kb. Kr. e. 490- Kr. e. 420, görög filozófus) műveit tiltották be, mert azokban kétségbe vonta az istenek létezését. Rómában már úgy alkották a törvényeket, hogy a vallás-, állam- és erkölcsellenes műveket semmisítsék meg.[14] Kr. u. 8-ban A szerelem művészete című művet betiltották Rómában, az írás szerzőjét, Ovidiust pedig száműzték. Kr. u. 38-ban pedig az akkori római császár, Caligula (Kr. u. 12- Kr. u. 41) betiltatta az Odüsszeiát. Kr. u. 640-ben Omán kalifa (Kr. u. 581- Kr. u. 644) elrendelte az alexandriai könyvtár megsemmisítését. A 200 ezer kötetnyi könyv sorsa az lett, hogy a fürdőket fűtötték belőlük.[15]

A középkorban az egyház úgy tartotta, hogy nem csupán az a feladata, hogy a katolikus tanokat hirdesse, hanem az is, hogy megvédje a hamis tanok ellen. Ennek egyik eszközeként használta fel a pogány könyvek elégetését. Ez kíméletlen módszer volt, de megtette hatását, a pogány tanokat visszaszorította.[16] 1244-ben már létrejött az első cenzúra-testület IV. Kelemen pápa (1265-1268) jóvoltából, amelynek a feladata az volt, hogy felkutassa és megsemmisítse az összes létező műben a pogányságra vonatkozó gondolatokat. 1318-ban Dante (1265?-1321, itáliai költő, filozófus) összes művét megsemmisítették. 1497-ben Savonarola vezetésével híres festők és írók művét égették el Firenzében.[17]

Hogy magyar vonatkozást is említsek: Budán először csak 1279-ben találni könyvtilalomra utaló nyomokat. II. Lajos, uralkodása alatt már erélyesen fellép az egyházi tanok védelmére. Megparancsolta, hogy Luther összes – Szeben városában - fellelhető művét nyilvánosan égessék el. Ezt a rendeletet később több magyar városra is kiterjesztették. 1570-ben megsemmisítették az unitárius, zwingliánius műveket. A nagyszombati zsinat (1611) pedig elrendelte, hogy az eretnek könyveket csak engedéllyel olvashatják.[18]

A XV. században, a könyvnyomtatás elterjedésével már nehezebb volt követni az eretnek gondolatok terjedését. Az egyház viszont szigorú módszerhez folyamodott. A nyomdáknak minden egyes könyvet cenzúráztatni kellett a megjelenés előtt. Ha egy mű nem jelenhetett meg, akkor azt a nyomdásznak meg is kellett semmisíteni. Természetesen a mulasztásért büntetés járt..[19] A reformáció idején alakult ki több index. Először a leuveni egyetemen 1540-ben, majd négy évvel később a párizsi egyetemen adtak ki tiltó jegyzékeket katalógus néven.[20] 1559-ben a római inkvizíció által jelent meg az első formálisnak mondható index, az 1. Római index, ekkor IV. Pál pápa volt a katolikus egyház élén. A 2. Római indexet IV. Pius pápa tette közzé 1561-ben. Ezt az indexet a Tridenti zsinat következtében 1564-ben megújították, kibővítették, átdolgozta.[21] Ezt az újabb listát szintén IV. Pius pápa tette közzé "Dominici gregis custodiae Domino" kezdetű pápai bullájában. Ez már fejlettebb index volt, ugyanis a jegyzékek előtt közölte azokat a szabályokat, ami alapján egy könyvet indexre lehetett tenni.[22] Sipos Anna Magdolna az indexek egyetemes históriája című előadásában ezt az indexet nevezte Index librorum prohibitorumnak, az előzőeket pedig csak 1. és 2. Római indexnek. Viszont az 1564-es indexre is használja a Római index kifejezést.[23] Természetesen, mint azt ahogy már az előző nagyobb fejezetben is említettem, a könyvtilalom joga a katolikus egyházfő, azaz a pápa kezében volt.

Az utolsó olyan jegyzéket, amely a szerzők minden művét tiltotta 1596-ban adták ki VIII. Kelemen pápa egyházfősége alatt. Ez után az egy-egy szerző betiltásával az Opera Omnia (Összes műve) dekrétumok foglalkoztak. XIII. Leó pápa (1878-1903) egy új Index librorum prohibitorumot hozott létre, ezzel eltörölve a régit, és teljesen új szabályokat hozva a könyvek listára kerülésére.[24] Miután XV. Benedek (1914-1922) 1917-ben feloszlatta az Index Kongregációt, így annak feladatkörét a Szent Officiumra bízta. A Szent Officium egy külön részlege vett fel könyveket a tiltó listára, mégpedig a XIV. Benedek (1740-1758) által adott szabályoknak megfelelően..[25]

1948-ban jelent meg az utolsó hivatalos kiadás (32. index) az indexre tétel szabályaival. Tartalmazta még a Szent Officium instrukcióit, illetve közel 4000 mű címjegyzékét, amelyek folyamatosan az 1600-as évek óta lettek betiltva. Az Index librorum prohibitorum 1966-ban érvényét vesztette, a Vatikán megszűntette, a korábbi indexeket pedig hatályon kívül helyezte. Természetesen ezzel az egyházi könyvek és tömegtájékoztató eszközök iránti felelősség nem szűnt meg.[26]

Index Kongregáció

Az Index Kongregáció (Congregatio indicis) egy olyan hivatal, amely a tiltott könyvek összeállításával foglalkozik.[27] Már ezelőtt is, pontosabban a XII. századtól kezdve léteztek kisebb, szabályosan működő bizottságok, hiszen a Római Kúriában szokás volt az egyházi ügyek a konzisztóriumban megtárgyalni. A pápa a legkényesebb ügyek megtárgyalását a bíborosokra bízta, akik bíborosi bizottságban, azaz „commissio cardinalium”-ban fogalmazták meg véleményüket. Ezeket az idő közben megalakuló bizottságokat hívták együttes néven kongregációnak.[28] Az első vatikáni hivatalt, a „Congregatio Romanae et universalis Inquisitionis”-t – ma is működik, igaz más néven – III. Pál pápa hozta létre 1542-ben, amelynek feladata a katolikus hittételek védelmezése és a reformáció tanainak ellensúlyozása. IV. Pius pápa a Zsinati Kongregációt, más néven Conciliumot („Congregatio super executione et observatione Sacri Concilii Tridentini”) állította fel 1564-ben. Ez után, 1571-ben jött csak létre maga az Index Kongregáció (Congregatio Indicis librorum prohibitorum) V. Pius pápa által. Ez a kongregáció egészen 1917-ig működött.[29]

Szintén ennek a kongregációnak volt a feladata az is, hogy a tiltott könyvek olvasásához való, úgynevezett egyedi engedélyt kiadja,[30] mert persze ezeket a tiltott könyveket különleges esetekben különleges indokokkal lehetett olvasni egy-egy engedélyezett személynek.

A kongregáció összetétele a következő képpen alakult. Az egész hivatal egy bíbornok elnöklete alatt működött. Tagjai voltak még a világi és szerzetesrendbeli papságból kiválasztott tanácsosok (consultor), illetve a pápai udvar hivatalos teológusa. A kongregációban a döntési folyamat úgy zajlik, hogy a kongregáció javaslatot tesz, ezután a pápának meg kell erősítenie, és csak eztán kerülhet kihirdetésre Rómában.[31]

Felmerült, hogy az Index kongregáció ellenkezik a szabad sajtóval, ami igaz is, hiszen tiltja a könyvek olvasását és akadályozza a nyomtatást. Ez viszont nem bizonyítja az index helytelenségét.[32]

Index Expurgatorius

Az Index Enpurgatoriust más néven Index librorum expurgandorum-nak nevezik. Ez a lista bár hasonló volt az Index librorum prohibitorumhoz, mégis különbözött tőle.[33] Ennek a lajstromnak a jellemzői: Azoknak a műveknek a listájáról van szó, amelyeknek csak bizonyos részeit tiltották be. Ezeket a botrányosnak ítélt részeket kellett csak törölni a művek régebbi illetve az újabb kiadásaikban.[34]

Könyvek feljelentése, eltiltása, elítélése

A katolikus egyház úgy gondolta, hogy a gyanús könyvek feljelentésére minden kereszténynek joga és kötelessége. Hiszen a hívők kötelessége és érdeke is a vallás, az erkölcs, a tanok védelme. A feljelentést már akár a helyi püspöknek is megtehetik, nem kell feltétlenül a Szentszékhez fordulni. Viszont, voltak olyan emberek, akiket az egyház egyenesen kötelezett a gyanús könyvek feljelentésére. Ők lelkipásztorok, püspökök, apostoli követek, katolikus egyetemek rektorai voltak. A feljelentőnek a könyv címén és szerzőjén kívül azt is meg kellett mondani, hogy mi a feljelentésének az oka, miért tartja veszélyesnek a művet. Természetesen, hogy ne legyen a feljelentőnek bántódása, a nevét titokban tartották.[35] A könyvek teljes eltiltása, indexre tétele a római Szentszék joga volt, de „Püspökök, tartományi zsinatok s szerzetek legfőbb előljárói is tulajdon alattvalóikat”[36] eltilthatták egy-egy könyv olvasásától. Viszont ezek miatt lehetett fellebbezni a Szentszéknél. Az indexre tett, elítélt könyvek nem feltétlenül tartalmaztak eretnekséget, erkölcstelenséget, hanem lehet csak gyanúsak vagy épp félreérthetők voltak. Olyan is előfordult, hogy egy mű lekerült az indexről, hiszen a társadalom, a nézetek az idő múlásával változtak – és mindig is változni fognak – és ami régen gyanús vagy veszélyes volt, az utána már nem. [37]

Meghunyászkodás vagy büntetés?

A szerzők el is kerülhették a könyvük indexre kerülését, mégpedig úgy, ha kijavították a veszélyesnek ítélt részeket, vagy pedig ha teljesen visszavonták és megsemmisítik írásukat és számot adtak arról, hogy egyet értenek az egyház döntésével. A már listára került könyvekkel más volt a helyzet.[38] Ezeken nem volt szabad „(újra) kiadni, olvasni, megtartani, árusítani, más nyelvre fordítani vagy mással bármi módon közölni (…).”[39] Ezeknek a szabályoknak a be nem tartása szigorú büntetéseket vont maga után. Ahogy már azt az előző fejezetekben is említettem, ha egy szerző a figyelmeztetés után sem javította, vagy vonta vissza művét, akkor kiközösítették, vagy akár máglyahalállal is sújthatták.

Az indexre kerülés indokai, szabályai?

Az előzőekben már volt arról szó, hogy a következő okok miatt kerültek könyvek indexre. Eretnekség, erkölcstelenség, szexuális szabadosság, politikai inkorrektség. Részletesebben kifejtve:

A katolikus egyház csupán a katolikusok által kiadott vagy fordított Szentírást fogadták el, így (1.) minden más vallású ember keze által született. Szentírás tiltó listára került.[40] Nem kerülhették a tiltó lista figyelmét: (2.) az eretnekséget védelmező, vallás alapjait támadó írások. (3.) Vallást, jó erkölcsöt szántszándékkal támadó írások.[41] (4.) Nem katolikus által írt vallásról szóló mű, ha az kicsit is megsérti, ellent mond a katolikus vallásnak. Viszont a nem katolikusok nem vallásról szóló műveit lehetett olvasni.[42] (5.) Cenzúraköteles jóváhagyás nélküli Szentírások, vagy fordításaik.[43] Illetőleg azok a könyvek, „melyek új megjelenéseket, kinyilatkoztatásokat, látomásokat, jövendöléseket, csodákat beszélnek el, avagy új ájtatosságokat akarnak meghonosítani.”[44] (6.) Katolikus hittételt támadó, gúnyoló könyvek, téves tanokat védelmező (nem a katolikus egyház hittételeinek megfelelő tanok), az istentiszteleteket becsmérlő írások.[45] (7.) Bármilyen „babonaságot, jóslást, bűbájosságot, szellemidézést (spiritizmust) vagy más effajta dolgot tanító vagy ajánló könyvek.”[46] (8.) Azok a könyvek, amelyek megengedettnek hirdetik a párbajt, öngyilkosságot, válást, szabadkőművességet. (9.) Erkölcstelen, szemérmetlen dolgokat tanító könyvek.[47] (10.) Azok a liturgikus könyvek, melyek eltérnek a Szentszák által elfogadottól. (11.) Apokrif iratok, búcsúkat terjesztő könyvek. (12.) Szentképek, amelyek a katolikus vallás szent embereit nem rendeltetésszerűen ábrázolja. (13.) Név szerint tiltott könyvek. Ezek általában feljelentés alapján kerülnek be az egyház köztudatába.[48]

Tiltott könyvek olvasása, árusítása

Valakinek, valakiknek el kellett olvasniuk a tiltott könyveket is, na de kik lehettek ezek a kiváltságosok?

Természetesen mindenki, akinek köze volt a katolikus tanok terjesztésében, a prédikálásokban. Ennél fogva azt mondhatjuk, hogy a bíborosoknak, a felszentelt püspököknek, egyházmegyék kormányzói. Ezen kívül engedélyt kaptak még azok akik, teológiai és a Szentírással kapcsolatos tanulmányokat készítettek. Természetesen, ennek az volt a feltétele, hogy a katolikus vallást ne támadják az írásaikban. Egy harmadik „csoport” is kapott engedélyt. Ők nem meghatározott emberek voltak, hanem éppen azok kértek engedélyt, valamilyen rendkívüli okra hivatkozva.[49] Ennek az engedélynek a megadására magától értetődően a pápa bármikor, bárkinek (persze, akinek ő gondolja) jogosult megadni. Egy-egy könyv olvasására, sürgős esetben a megyés főpásztorok és a szerzetes előljárók is adhatnak az alattvalóiknak. Azok, akik megkapják az engedélyt felelősséget vállalnak az iránt, hogy rajtuk kívül senki ne láthassa meg azt.[50]

Tiltott könyveket árusítani is tilos volt. Különösen azokat, amelyben fajtalan dolgok voltak. Azért akadt olyan kivétel, amely feljogosította az árust, hogy ilyesfajta könyveket tartson és terjesszen. Ehhez engedélyt kellett kapnia a Szentszéktől. Viszont az is meg volt határozva, hogy csak azoknak adhatta el, akiknek bizonyosan volt engedélyük a könyv elolvasására.[51]

Hivatkozások és jegyzetek

  1. The New Encyclopaedia Americana : international edition / Bernard S. Cayne. Volume 14. New York : Americana Corporation, 1972. p. 862.
  2. Sipos Anna Magdolna: Index librorum prohibitorum a demokratikus Magyarországon (Könyvindexek 1945–1946). In: Könyvtári Figyelő: könyvtár- és információtudományi szakfolyóirat. 2007. 53. évf. 3. sz. p. 413-435.
  3. Sipos Anna Magdolna a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi erőforrás Fejlesztési Kar Könyvtártudományi Intézetében előadott, az Indexekről általában című előadása alapján
  4. Index librorum prohibitorum. In: A Pallas nagy lexikona / szerk. Gerő Lajos. Arcanum Adatbázis Kft., 1998. URL: http://mek.niif.hu/00000/00060/html/050/pc005098.html#3 [Letöltés dátuma: 2011. május 02.]
  5. The Encyclopaedia Britannica: a new survey of universal knowledge / szerk. Sears Roebuck. 14 edition. Volume 12, Hydroa to Jeremy, London-New York : The Encyclopaedia Britannica Company, LTD, E. B., 1929. p. 148.
  6. Index librorum prohibitorum. In: A Pallas nagy lexikona / szerk. Gerő Lajos. Arcanum Adatbázis Kft., 1998. URL: http://mek.niif.hu/00000/00060/html/050/pc005098.html#3 [Letöltés dátuma: 2011. május 02.]
  7. Sipos Anna Magdolna: Index librorum prohibitorum a demokratikus Magyarországon (Könyvindexek 1945–1946). In: Könyvtári Figyelő: könyvtár- és információtudományi szakfolyóirat. 2007. 53. évf. 3. sz. p. 413-435.
  8. The Encyclopaedia Britannica: a new survey of universal knowledge / szerk. Sears Roebuck. 14 edition. Volume 12, Hydroa to Jeremy, London-New York : The Encyclopaedia Britannica Company, LTD, E. B., 1929. p. 149.
  9. Sipos Anna Magdolna: Index librorum prohibitorum a demokratikus Magyarországon (Könyvindexek 1945–1946). In: Könyvtári Figyelő: könyvtár- és információtudományi szakfolyóirat. 2007. 53. évf. 3. sz. p. 413-435.
  10. Sipos Anna Magdolna a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi erőforrás Fejlesztési Kar Könyvtártudományi Intézetében előadott, Az indexek egyetemes historiája című előadása alapján
  11. Index librorum prohibitorum. URL: http://hu.wikipedia.org/wiki/Index_librorum_prohibitorum [Letöltés dátuma: 2011. május 02.]
  12. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 8.
  13. Sipos Anna Magdolna a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi erőforrás Fejlesztési Kar Könyvtártudományi Intézetében előadott, Az indexek egyetemes historiája című előadása alapján
  14. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 8.
  15. Sipos Anna Magdolna a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi erőforrás Fejlesztési Kar Könyvtártudományi Intézetében előadott, Az indexek egyetemes historiája című előadása alapján
  16. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 9-10.
  17. Sipos Anna Magdolna a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi erőforrás Fejlesztési Kar Könyvtártudományi Intézetében előadott, Az indexek egyetemes historiája című előadása alapján
  18. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 11.
  19. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 11.
  20. Index librorum prohibitorum. In: Magyar katolikus Lexikon / szerk. Diós István, Viczián János. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kara, 2009. URL: http://lexikon.katolikus.hu/I/Index%20librorum%20prohibitorum.html [Letöltés dátuma: 2011. május 02.]
  21. Sipos Anna Magdolna a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi erőforrás Fejlesztési Kar Könyvtártudományi Intézetében előadott, Az indexek egyetemes historiája című előadása alapján
  22. Index librorum prohibitorum. In: Magyar katolikus Lexikon / szerk. Diós István, Viczián János. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kara, 2009. URL: http://lexikon.katolikus.hu/I/Index%20librorum%20prohibitorum.html [Letöltés dátuma: 2011. május 02.]
  23. Sipos Anna Magdolna a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi erőforrás Fejlesztési Kar Könyvtártudományi Intézetében előadott, Az indexek egyetemes historiája című előadása alapján
  24. Index librorum prohibitorum. In: Magyar katolikus Lexikon / szerk. Diós István, Viczián János. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kara, 2009. URL: http://lexikon.katolikus.hu/I/Index%20librorum%20prohibitorum.html [Letöltés dátuma: 2011. május 02.]
  25. Index librorum prohibitorum. In: Magyar katolikus Lexikon / szerk. Diós István, Viczián János. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kara, 2009. URL: http://lexikon.katolikus.hu/I/Index%20librorum%20prohibitorum.html [Letöltés dátuma: 2011. május 02.]
  26. Index librorum prohibitorum. In: Magyar katolikus Lexikon / szerk. Diós István, Viczián János. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kara, 2009. URL: http://lexikon.katolikus.hu/I/Index%20librorum%20prohibitorum.html [Letöltés dátuma: 2011. április 02.]
  27. Index Kongregáció. In: Magyar katolikus Lexikon / szerk. Diós István, Viczián János. Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai Kara, 2009. URL: http://lexikon.katolikus.hu/I/Index%20Kongreg%C3%A1ci%C3%B3.html [Letöltés dátuma: 2011. április 02.]
  28. Adriányi Gábor: Prohászka, és a római index. Budapest : Szent István Társulat, 2002. p. 21.
  29. Adriányi Gábor: Prohászka, és a római index. Budapest : Szent István Társulat, 2002. p. 21-22.
  30. Index librorum prohibitorum. In: A Pallas nagy lexikona / szerk. Gerő Lajos. Arcanum Adatbázis Kft., 1998. URL: http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/050/pc005098.html#3 [Letöltés dátuma: 2011. május 02.]
  31. Sipos Anna Magdolna a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberi erőforrás Fejlesztési Kar Könyvtártudományi Intézetében előadott, Az index librorum prohibitorum fogalma, az indexek típusai, kapcsolata a cenzúrával című előadása alapján
  32. Tiltott könyvek olvasása. In: Magyar Sion. Esztergom :Nyomatott Horák Egyed, 1866. 4. évf. 8. sz. p. 633.
  33. Index librorum prohibitorum. In: A Pallas nagy lexikona / szerk. Gerő Lajos. Arcanum Adatbázis Kft., 1998. URL: http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/050/pc005098.html#3 [Letöltés dátuma: 2011. május 02.] Vö. uo. [Letöltés dátuma: 2011. május 02.]
  34. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 21-22.
  35. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 21-22.
  36. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 21.
  37. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 21-22.
  38. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 22-23.
  39. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 23.
  40. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 26.
  41. The encyclopedia Americana : international edition / Bernard S. Cayne. Volume 14. New York : Americana Corporation, 1972. p. 863.
  42. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 26.
  43. The encyclopedia Americana : international edition / Bernard S. Cayne. Volume 14. New York : Americana Corporation, 1972. p. 863.
  44. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 27.
  45. The encyclopedia Americana : international edition / Bernard S. Cayne. Volume 14. New York : Americana Corporation, 1972. p. 863.
  46. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 27.
  47. The encyclopedia Americana : international edition / Bernard S. Cayne. Volume 14. New York : Americana Corporation, 1972. p. 863.
  48. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 28-29.
  49. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 30-31.
  50. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 31-32.
  51. Müller Lajos S. J.: A római index: nevezetesebb tiltott könyvek jegyzéke: a könyvbírálatról és a könyvtilalomról szóló legújabb egyházi törvények ismertetésével. 2. kiad. Budapest : A „Magyar Kultúra” kiadása, 1932. p. 32.
Nézetek