Felhasználó:
Jelszó:
 

Dokumentumtípusok

A Könywiki wikiből

Dokumentum

Könyvtári szempontból dokumentumnak nevezünk minden olyan információhordozót, amely az adatokat rögzítve tartalmazza, ismerethordozó, információhordozó. A nem rögzített információkkal szemben a dokumentum sajátsága és előnye, hogy megőrizhető és szükség esetén visszakereshető.

A dokumentum szó eredete a latin docere igéből származik, amelynek jelentése: oktatni, tanítani.” [1]

A könyvtár azokat a dokumentumokat gyűjti, amelyek kulturális, vagy tudományos eredményeket tartalmaznak, társadalmilag hasznosak. Ezeknek körét az 1997. évi CXL. törvény határozza meg.” [2]


Amikor egy könyvtári gyűjtemény kialakítása során fontos dokumentumtípusokat vesszük sorra, külön csoportokba soroljuk a nyomtatott és a nem nyomdatechnikával készülő műfajokat, de a dokumentumok nagy halmazán belül külön kategóriát képeznek a könyv és időszaki kiadvány jellegű dokumentumok, illetve azok, amelyek nem tartoznak e klasszikus műfajok közé. (Escarpit 1973)


Könyv

A könyv az emberiség legrégebbi és mind a mai napig egyik legjelentősebb gondolatközlő eszköze, amelynek legfontosabb alkotóeleme az írás. A könyv fogalmának megértéséhez el kell tudni vonatkoztatni minden olyan értelmezéstől, amely a könyvet a formai elemek segítségével próbálja meghatározni.

Robert Escarpit A könyv forradalma című tanulmányában a következő – konkrét definíciónak nem nevezhető – mondatot olvashatjuk: „A könyv bizonyos szándékok szolgálatába állított, bizonyos gyakorlati felhasználásra alkalmas, meghatározott technikai eljárások gyümölcse.” (Az angolszász könyvtári terminológiából ez utóbbi csoport megnevezésére átvesszük a nem könyv jellegű dokumentumok [non-book materials] kifejezést, hogy mellőzhessük a sok vitát kiváltó „hagyományos” és „nem hagyományos” jelzők használatát.) Még ugyanezen az oldalon Escarpit tovább fejtegeti gondolatait: „… a könyv nem olyan tárgy, mint a többi. Amikor kézben tartjuk, csak papírt tartunk: a könyv valahol máshol van. De mégiscsak papírlapokon van; a gondolat önmagában, a nyomtatott szó segítsége nélkül nem hozhatna létre könyvet.” És még egy további, Escarpit által lényegesnek tartott szempont: a könyvterjesztés speciális rendszere nélkül a könyv nem volna az, amivé napjainkra lett, vagyis: a „könyv egyenlő az elterjedtségével”.

Ha megértettük a könyvek formai sajátosságokon túlmenő jelentőségét, akkor rátérhetünk a formai jellemzők ismertetésére. Az 1989-ben kiadott Akadémiai Kislexikon szerint: „a szabvány szerint olyan 48 oldalnál nagyobb terjedelmű nyomdatermék, amely két fedőlapból, valamint meghatározott sorrendben egymást követő – esetenként kivehető –, a gerincen tartósan összeerősített belső lapokból áll, és olvasható szöveget, ill. illusztrációt tartalmaz” (A könyvről szóló műszaki irányelv: MI 5602-83).

A Könyvek bibliográfiai adatközlése és belső elrendezése című szabvány (MSZ 3402-80) fogalom meghatározásai között a következő definíció szerepel: „Könyv: e szabvány szempontjából olyan kiadvány, amely megjelenésének módját tekintve nem időszakos, hanem egy kötetben vagy meghatározott számú kötetben befejezett egész, és amely szabad szemmel olvasható szöveget, illetve illusztrációt tartalmaz. Könyvnek minősülnek a sorozatok önálló című kötetei is.”

A könyvek terjesztésére vonatkozó adatok olyan fontosak, hogy nemzetközi szabvány írja elő az azonosításukra szolgáló szám, az International Standard Book Number (ISBN) kötelező használatát, illetőleg az azonosítószám felépítését. Az ISBN-számot a 80-as évek óta minden – magára valamit is adó – kiadónál megjelent könyvön megtaláljuk. A könyvek nemzetközi azonosító számozása (ISBN) című szabványban olvasható egy felsorolás arról, mely dokumentumoknak kell ISBN-számot kapniuk: „E szabvány felhasználható a könyvek és más monografikus kiadványok azonosítására, amelyekbe beletartoznak a nyomtatott könyvek és a füzetes kiadványok (ezek kötésváltozatai és különböző formátumai), a vegyes hordozójú kiadványok, beleértve az oktató- és videofilmeket, a diafilmeket, a kazettán megjelentetett könyveket, a személyi számítógépes szoftereket, az elektronikus kiadványokat, a mikroformában megjelentetett kiadványokat, a Braille-kiadványokat és a térképeket” (MSZ ISO 2108).

A könyvnek bizonyos formai kötöttségeknek meg kell felelnie. A címlapon (címoldalon), a címlap hátoldalán, a kolofonban feltüntetendő kötelező adatokat is szabvány írja elő (MSZ ISO 1806-98).


A műre vonatkozó legfontosabb adatok:

  • a szerző(k) teljes neve;
  • a cím (a főcím, az alcím[ek], a párhuzamos cím[ek] és az egyéb címadat[ok]);
  • a könyv létrehozásában részt vevő szellemi közreműködő(k) (például a szerkesztő, a fordító, az összeállító, az illusztrátor stb.);
  • nem első kiadás esetében a kiadás száma és minősége (például: Harmadik, javított kiadás, vagy: Változatlan utánnyomás);
  • a kiadó(k) neve(i);
  • a megjelenés helye(i) és a kiadás éve.


Az adatok egy része a címlap hátoldalára is kerülhet. Fontos megjegyeznünk, hogy mindezen információkat a nem nyomtatott könyveken is fel kell tüntetni; ebben az esetben a címképernyő és más források tájékoztatnak a könyv adatairól. A könyvtári gyűjteményekben – főként a felhasználók számára a közvetlen választást lehetővé tevő szabadpolcos elrendezéskor – szükség lehet a könyvek bizonyos tartalmi csoportokba sorolására is. Gyakran különválasztják a szakismereteket tartalmazó könyveket a szépirodalmi művektől (az angolszász terminológiában a két csoport neve: non-fiction és fiction), a felnőtteknek készült dokumentumokat a gyermek- és ifjúsági irodalomtól. A tárgyalt anyag színvonala és elrendezésének módja alapján az alábbiakban igen röviden áttekintünk néhány kategóriát, amelyek szerint csoportosíthatjuk a szakismereteket közlő könyveket.


Egy adott téma jellemző tárgyalási módszere alapján lehet például:

  • monografikus egy könyv, ha egyetlen témát dolgoz fel részletesen. Ha a monográfia új ismereteket is közöl, akkor elsődleges információforrásnak minősül;
  • az összefoglaló-szintetizáló jellegű könyvek egy szakterület ismeretanyagát rendszerezve tárják fel. Az anyag tárgyalásmódja vagy az ismeretek arányos összegzésére, vagy az ok-okozati összefüggésekre irányul. Az ebbe a csoportba tartozó, főként szekunder információkat tartalmazó műveket kézikönyveknek is nevezik;
  • a tanulmánykötetek több, kisebb terjedelmű, önálló művet tartalmaznak. Az egyes tanulmányok egy adott kérdés bizonyos részleteire vonatkozóan általában új ismereteket közölnek.


A tájékoztató segédkönyvek (idegen szóval: reference-művek) csoportjába tartozó legfontosabb típusok:

  • az enciklopédiák, amelyek szisztematikusan rendezve közlik az általuk tárgyalt ismeretanyagot, az egyes fogalmakat tudományos igényességgel értelmezik, megadva a tárgykör szakirodalmát is. Az enciklopédia feldolgozhatja a tudományok összességét, de szorítkozhat egy tudományterületre is;
  • a lexikonok általában betűrendbe sorolva közlik az egyes fogalmak (a címszavak) rövid, tömör szakszerű magyarázatát. Az általános lexikon egy adott korszak valamennyi ismeretét, a szaklexikon pedig valamely tudomány, szakterület eredményeit tárgyalja;
  • a szótárak egy nyelv szavait általában betűrendbe sorolva közlik. A szavak és kifejezések jelentését magyarázzák az értelmező szótárak, a fordításra szolgáló szótárak pedig egy vagy több idegen nyelven adják meg a szavak megfelelőit, esetenként azok szinonimáit, valamint megadják a nyelv legfontosabb használati szabályait;
  • a bibliográfiák a különböző időszakban vagy szakterületen megjelent dokumentumokról tájékoztatnak azok leírásával, illetve a dokumentumleírások elrendezésével;
  • a biográfiák az érintett alkotók életére és munkásságára vonatkozó adatokat tartalmazzák.
  • A tankönyvekre jellemző, hogy az iskolai rendszernek megfelelő korcsoportonként és tantárgyanként közlik a didaktikus módszerekkel feldolgozott tananyagot. ( Az egyetemi tankönyveket viszont többnyire nem ebbe a csoportba kell sorolni, mert azok gyakran az adott szakterület tudományos igényű kézikönyvei.)
  • Az ismeretterjesztő művek célja, hogy a laikus nagyközönséghez közérthető formában juttassa el a tudományos eredményeket.
  • Az adattárak tényszerű adatok valamilyen szempont (időrend, topográfia stb.) alapján rendezett gyűjteményei; legismertebbek a statisztikai adattárak, a név- és címtárak, időrendi táblázatok stb. [3]


Irodalom

[1] Az információ és rögzítése, A dokumentumok és közgyűjtemények. Nyíregyháza: Dialógus Informatikai Iskola, s. a., 55. p.

[2] Az információ és rögzítése, A dokumentumok és közgyűjtemények. Nyíregyháza: Dialógus Informatikai Iskola, s.a., 57.p.

[3] szerk. Horváth Tibor-Papp István: Könyvtárosok kézikönyve 1. - Budapest : Osiris Kiadó, 1999. - p. 178-181.

Nézetek