Corvina
A Könywikiből
A corvina, vagy korvina; Mátyás király könyvtárának a Bibliotheca Corviniánának a kódexe. A corvina a latin corvus szóból eredeztethető. A corvus hollót jelent. Mátyás király jelképe a csőrében gyűrűt tartó holló volt. Mátyás király (1443-1490) könyvtára, - a Bibliotheca Corviniana - korának egyik legjelentősebb könyvtára volt. A reneszánsz Európában egyedül a vatikáni könyvtár volt az, mely méretben felülmúlta. Mátyás budai könyvtára céltudatos politikájának előremozdítója volt, melyre óriási összegeket áldozott. A Bibliotheca Corviniana 2005 novemberében felkerült az UNESCO Világemlékezet (Memory of the World) listájára.
Tartalomjegyzék |
A könyvtár története
A király könyvgyűjtéséről nincsenek adatok egészen az 1460-as évek közepéig. Csak utalásokat találunk, hiszen Mátyásnak ajánlott irodalmi művekről beszélhetünk csupán (pl.: Antonius Constantius Fanensis Elégiája). Az első bizonyító írásos dokumentum egy 1471-ben íródott levél, melyet Mátyás a római akadémia elnökéhez, Pomponius Laetus-hoz intézett. A levél több fontos adatot is megőrzött a könyvtárra vonatkozólag. Bizonyítja, hogy a könyvtár tartalmaz Rómából származó könyveket; utal arra, hogy Mátyásnak már saját kódexfestője volt, valamint leírja Mátyás könyv- és olvasási szeretetét is. Mátyás könyvgyűjtésének első szakasza kb. 1467-től 1472-ig tehető. Az 1467-es év Mátyás uralkodásában egy jelentős dátumnak mondható, hisz ekkorra szilárdította meg a hatalmát (cseh korona megszerzése, Ny-Európa felé nyitó politika), ekkor nyílik meg Pozsonyban az egyetem, és teret hódít a humanizmus az országban. Az optimális háttér tehát adott volt a könyvtár bővítéséhez. Ebben a korszakban Mátyást - mint az ókori irodalom nagy rajongóját és ismerőjét - főleg a könyvek tartalma érdekelte (a fennmaradt 170 hiteles Corvina kötetből 56 db az ókori híres szerzők műveit tartalmazta). Az 1470-es években tovább gyarapodott a könyvtár, méghozzá Janus Pannonius (1434-1472) és Vitéz János (1408-1472) könyveivel. A kor uralkodóinak egyik könyvszerzési módszere volt ugyanis az ellenfelek könyvtárának elkobzása, így az egykori két királyi barát nagyszerű gyűjteménye is hasonló sorsra jutott. A könyvtár életében ezután három évig stagnálás következett be, nem gyarapodott számottevően a kötetszám. Fontos megemlíteni az első könyvtárost Galeotto Marzio-t (1427-1497 körül), aki barátja Janus Pannonius hívására érkezett Magyarországra és 1465-től élt Budán. A könyvtár életének második szakasza 1476-ra tehető, amikor is Mátyás 33 éves korában (uralkodásának 18. évében) elvette feleségül a nápolyi királylányt Beatrixot. A könyvtárra ebben az időben nagy hatást gyakorol az itáliai humanizmus, rengeteg kódex érkezik Nápolyból. 1485-ben Mátyás 8 ezer fegyveresével elfoglalja Bécset, ami a Corvina Könyvtár életében is fordulópontot jelent. E korszak méltó nyitó eseményeinek tekinthető Ugoleto firenzei útja és Naldo Naldi (1439-1520) a Corvina Könyvtárat dicsőítő írása. Ettől az időponttól Mátyás is nagyobb hangsúlyt helyez a könyvállomány díszítésére, mint a tartalomra. Az egyszerű díszítéseket reneszánsz mesterművek váltják fel. A corvinák azonban nemcsak itáliai mesterekhez fűzhetők, hanem Mátyás budai műhelyéhez is. Az itt dolgozó művészek főleg (észak-) itáliai technikákat használva egy új stílust hoztak létre. Mátyás 1490-ben meghalt, a Corvina- könyvtár is hanyatlani kezdett. Az első veszteség már halálakor bekövetkezett. Ugyanis mikor Mátyás fia, Corvin János (1473-1504) Csontmezőn vereséget szenvedett, a Budáról elmenekített kötetek is vele voltak. A győztesek ugyan visszavitték őket az eredeti helyükre, de közben jelentős mennyiséget zsákmányként elkoboztak. A nagy királyt II. Ulászló (1490-1516) követte a trónon, ő azonban képtelen volt Mátyás munkásságát folytatni, mind az ország irányításában, mind pedig a könyvtár gyarapításában (vagy akár csak régi szinten való megőrzésében). Ulászló ugyanis mintegy 150 befejezetlen-könyvet hagyott Firenzében, amelyek ezután a Mediciek és más gazdag családok kezére jutottak. Az első jelentős veszteségek után azonban egy időre újra működött a könyvtár. A budai műhely is fennmaradt még egy rövid ideig és néhány könyvet készít is Ulászló számára (ezekre a corvinákra azonban Mátyás jelvénye, a fekete holló helyett a lengyel fehér sas került). 1492 után azonban már nagy valószínűséggel megszűnt a könyvfestő műhely. Az itt dolgozó scriptorok és illuminátorok nagy része visszament Itáliába, vagy a főpapi udvarokban folytatta munkáját. Az 1490-es évek második felétől a Corvina Könyvtáron végleg a pusztulás lesz úrrá. Se külföldi vásárlás, se másoltatás nem gyarapítja; sőt az egykori pompás tárolás is roppant alacsony szintre esik vissza. Ulászló és II. Lajos (1506-1526) uralkodása alatt megkezdődött a könyvtár legértékesebb példányainak az elhurcolása. Ebben élen jártak a külföldi követek csakúgy, mint a (bécsi) humanisták. Az állomány nagy része azonban még megvolt, egészen 1526-ig, amikor Szulejmán bevette Budát. A szultán a várost leégette, a királyi palota kincseit - valószínű, hogy a corvinák nagy részével együtt - pedig birodalmába szállíttatta. Számos példány került keletre, főleg Konstantinápolyba, illetve feljegyzések tanúskodnak egyes könyvek elpusztításáról is. A magyar közvélemény azonban nem hitte, hogy a híres könyvtár elveszett volna. A későbbiekben számos sikertelen magyar és külföldi próbálkozás történt a könyvtár visszaszerzésére (Bethlen Gábor, Pázmány Péter, I. Rákóczi György, Esterházy Miklós stb.). Először Péter Lambeck (1628-1680) bécsi udvari könyvtáros volt az, aki 1666-ban bejutott a könyvtárba, azzal a feladattal, hogy az udvari könyvtár számára megszerezze a corvinákat. Sajnos azonban ő is csak három (címer nélküli) példányt vihetett magával. Buda 1686-os visszafoglalása után mintegy 300 db-ot a hasonló stílusú könyvekből a bécsi császári könyvtárba vittek. Ezek azonban egyszerű, dísztelen, címer nélküli példányok voltak csupán. Valószínű, hogy ez az oka annak, hogy a török nem zsákmányolta el őket. A corvinák azonban mégsem tűntek el nyomtalanul, hisz a Nyugat-Európába „menekített” példányok a legértékesebbek voltak (főleg görög szerzők művei eredeti nyelven, vagy fordításban) és ezek jelentős mértékben hozzájárultak a humanizmus fejlődéséhez. A bécsi humanizmus virágzása is nagymértékben köszönhető a corvináknak, hiszen az udvar humanistái rengeteg könyvet készítettek a corvinák anyagát alapul véve. A 19. sz. elején az volt az általános vélemény, hogy egyetlen corvina sem maradt Magyarországon. Ezt 1861-ben Rómer Flóris (1815-1889) bencés tanár megcáfolta, ugyanis a győri püspöki könyvtárban egy hiteles corvinát talált. Ez Flavius Blondus „Romae instauratae libri III." műve, amit Flóris egy cikkében részletesen ismertetett. A corvináról feltételezhető, hogy a kezdetektől az országban volt. Egy másik könyv az ún. „lövöldi corvina”, melyet Mátyás ajándékozott a lövöldi kolostornak. Szintén ide sorolható a Ransanus-kódex is, amely Mátyásnak készült ugyan, de halála miatt már nem kerülhetett be a könyvtárba. Később azonban, mint Bakócz Tamásnak (1442-1521) ajándékozott könyv került az országba, majd onnan az Illésházyak dubnici könyvtárába; végül Jankovich Miklóson (1773-1846) keresztül a Széchényi Könyvtárba jutott. Később erőteljesebb kísérletek indultak a corvinák visszaszerzésére. Egyik példa, amikor gróf Teleki Sámuel (1845-1916) 1805-ben Strassburgban megtalált egy Tacitus-corvinát, majd megvásárolva az általa alapított marosvásárhelyi könyvtárban helyezte el. 1830-ban a Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárába került két corvina, melyek közül az egyik Ransanus-kódex volt. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának alapítója, gróf Teleki József (1790-1855) külföldről szerzett meg egy corvinát, melyben egy itáliai a humanista Mátyást dicsőíti. 1869-ben a Széchényi Könyvtár négy corvinával gyarapodott Ferenc József által, melyet II. Abdul Aziz (1830-1876) szultántól kapott. Különösen termékeny év volt a gyarapodás szemszögéből az 1877-es, mikor II. Abdul Hamid (1842-1918) szultán mintegy 35 corvina kódexet ajándékozott a Széchényi Könyvtárnak. A 35 könyv közül viszont csak 9 viseli az eredeti kötést, a többi példányon egységes török bőrkötés található. 1889-ben Vámbéry Ármin (1832-1913) turkológus egy konstantinápolyi útja során a Topkapi könyvtárból szerzett egy corvinát, melyet az Akadémiai Könyvtárának ajándékozott. 1897-ben Bosznia-Hercegovina egyik múzeumából sikerült megszerezni a raguzai Domonkos-rendiektől oda jutott Cyrillus-corvinát. Nevezetes dátum volt 1932, amikor is Magyarország és Ausztria közt létrejött a velencei kultúr-egyezmény, mely elismerte a monarchia felbomlását kulturális szempontból is; így számos nevezetes corvina (számszerűleg 16) - köztük a Képes Krónika és az Anonymus - került a Széchényi Könyvtárba. 1936-ban a Bessarion-corvinát Göttweigből, 1939-ben a Mantuanus-kódexet pedig Ernst Lajos (1872-1937) könyvárus hagyatékából vásárolta meg a Széchényi Könyvtár. Az utolsó sikeres beszerzés 1964-ben, Londonban a Sotheby cég árverésén történt, ahol sikerült megvásárolni a Cyprianus-corvinát. Mátyás halálakor még 1500-2000 corvina létezett, ebből mára már csak 212 maradt ránk, melyet két világrész 12 könyvtárában őriznek. A legtöbb Németországban és Ausztriában található, mintegy 58 db (ebből a bécsi Nemzeti Könyvtárban 31). Olaszországban 39 kódex, a Vatikáni Könyvtárban 9, míg az Egyesült Államokban 4 db van. A magyarországi kötetszám pedig csak 53 db, a fennmaradt corvinák alig egynegyede.
A könyvtár felépítése
Mátyás könyvtára azonban nemcsak a hatalmas könyvállományáról volt híres, hanem pompás berendezettségéről is, mely könyvtárosának, Ugoletonak köszönhető. Mátyás budai könyvtárát elsősorban Naldo Naldi dicsőítő költeményéből ismerhetjük meg:
"Négyszög-alak terem áll benn, a palotának a mélyén. Sziklából fejtett kő- és téglafalakra merészen. Bolthajtásnak az íve hajol alá a magasból. Két magas ablaka déli verőfényt messzi sugároz. A csoda fogja el azt, aki látta művészi tökélyét."
A budai palota délkeleti - Dunára néző oldalán – a második emeleten volt megtalálható a könyvtárhelyiség, egy félkör alakú előcsarnokhoz csatlakozó két teremben. A könyvtár mellett helyezkedett el a csillagvizsgáló, ahol az udvari csillagászok (Regiomontanus, Ilkuszi Márton) tevékenykedtek, s innen nyílott az ajtó Mátyás dolgozószobájába is. A palota kapuja fölötti felirat figyelemre méltó:
"Érc, márvány és könyv nem hagy enyészni soha.".
A magas boltozatú könyvtárhoz az állomány gyarapodásának okán később egy másikat is kellett csatolni. A terem két színes-üveg ablaka gondoskodott a világosságról. A terem boltozatára azt a csillagállását festették fel, amikor Mátyást cseh királlyá koronázták. A falak mentén foglaltak helyet az aranyozott polcok három sorban. Ezeken a könyvek hátsó kötéstáblájukra fektetve, szakok szerint csoportosítva helyezkedtek el. Ez a különleges tárolási mód volt az oka annak, hogy a könyvekhez jelentős méretű helyiségekre volt szükség. A könyveket aranyos szövésű leplekkel takarták le, ezzel is védve őket a portól. A többi könyvet – ami már nem fért el a polcon – a polc alatti, gazdagon díszített szekrényekben helyezték. Megközelítőleg vagy 2000-2500 kötetre tehetjük a kódexek és nyomtatott könyvek számát a budai könyvtárban. A könyvtár használóinak ókori háromlábú székek voltak elhelyezve. Ehhez azonban még hozzájött Beatrix királyné 50-60 szerkönyvet tartalmazó gyűjteménye, valamint a papi testületek teológiai, liturgiai és egyházjogi anyaga a maga 600-800 kötetével. Elmondható tehát, hogy a budai palota könyveinek száma összesen mintegy 3000 volt. A könyvek körülbelül kétharmada az ókori klasszikusok és humanisták műveit tartalmazta (fele-fele arányban), egynegyede pedig az egyházatyáékat. A többi mű pedig a Biblia, egyházi szerkönyv; valamint filozófia, csillagászat, teológia, természet- és orvostudomány, műépítészet és hadtudomány tárgyköreit tartalmazó alkotás. Tartalmát nézve tehát a tudományok szinte minden ága képviselve volt a kor színvonalának megfelelően. A könyvtár típusa magánkönyvtár, főúri, illetve uralkodói könyvtár. Stílus szerint azonban humanista könyvtár volt, vagyis sokban eltér korunk tudományos könyvtárától. A feladat nem az állomány növelése, a legújabb művek beszerzése, hanem a befejezettség; vagyis az ókori - romlatlan - irodalom összegyűjtése volt. Ez főleg az ókori (klasszikus) görög és latin szerzők műveiből, valamint a kereszténység első századaiban élt egyházatyák szerzeményeiből és irodalomból állt. Mátyás két híres könyvtárosa Galeotto Marzio és Taddeo Ugoleto is humanista műveltségű egyének voltak. A könyvtár évi gyarapodása úgy 50-70 könyv lehetett, de Vitéz János és Janus Pannonius kegyvesztése után az elkobzott könyveikkel együtt ez a szám öt-hatszázra szaporodhatott, így gyarapodott látványosan a könyvtár állománya. A beszerzés módja: elődeitől örökölt művek, tanulmányai során beszerzett könyvek (amelyek egyszerűbb kivitelezésűek, később kerültek díszkötésbe), megrendelésre készült és a tisztelőitől ajándékba kapott kódexek. Mátyás azonban nemcsak könyvgyűjtő, hanem olvasó is volt, szívesen olvasott könyvtára anyagából. Jártas volt mindenféle témában; így olvasott történetírókat, filozófiai és teológiai műveket, hadtudományi irodalmat és csillagászatot. Sokrétű – széles kiterjedésű - tudásra tett szert, aminek köszönhetően minden témához hozzá tudott szólni. Ezen időtöltését próbálta elterjeszteni udvarában, még a világi urak körében is. A könyvtár méreteiben és gazdagságával csak V. Miklós (1397-1455) pápa vatikáni vagy Frigyes urbinói herceg (1444-1482) könyvtárával volt összevethető. Hasonlóan gazdag könyvgyűjtemény az akkori Európában az említetteken kívül nem volt. Mátyás világhírű könyvtára alkalmas lett volna arra, hogy későbbi korok részére az ország első nemzeti könyvtárának alapját képezze, ha méltó utódok kezébe került volna és a történelmi események nem pusztítják el.
A corvinák díszítése
Hunyadi Mátyás könyvgyűjtő munkássága két korszakra oszlott fel: az első szakasz 1467-től 1472-ig, második szakasz 1476-től 1490-ig tartott. Az előbbi korszakban inkább csak a könyvek tartalma érdekelte a királyt, míg a másodikban már díszítésük is; hódolva az akkori reneszánsz pompakedvnek. Az egyszerű indafonatos díszítést fokozatosan felváltották Mátyás saját, díszes kötései. Az előbbit még csak a címerek és néhol egy-két szerény lapszéldísz - például puttók – alkották, a későbbi könyvek azonban már bonyolultabb kötéssel és díszítéssel lettek ellátva. A könyvek kötése többféle lehetett: általában meggypiros bőrkötés (kecske vagy borjúbőr), illetve zöld, kék, lila selyemkötés; valamint néhány esetben bársonykötés. A rajtuk lévő címerek (magyar és a hunyadi címer) aranyozottak, csatjaik pedig zománcozott ezüstcsatból készültek. A lapok élét is aranyozással díszítették. Az előlapot többféle motívum díszíthette. Az illuminátorok és miniátorok (Gherardo, Giovanni dai Libri, Francesco del Chiero, Attavante) lapkeretdíszekkel, benne kandeláberekkel, puttókkal, medaillonokkal, abban alakos ábrázolással (Mátyás, Beatrix, a szerző vagy bibliai motívumok), vignettákkal és miniatúrákkal, valamint arabeszkekkel tették egyedi műalkotássá a könyvet. Egyes kódexek kezdő lapján (mivel címlapot abban az időben még nem alkalmaztak) tipikus reneszánsz architektonikus miniatúra található oszlopokkal, a háttérben a tájjal. Az alakok közt még a kánonképekben is gyakran felismerhető Mátyás király és Beatrix alakja, sőt az ifjú Corvin Jánosé is. A 71 eredeti kötésben fennmaradt kódex közül 27 bársonykötésű. Ezeknek a sajátossága, hogy a könyvnek a kötés által nem védett, tehát kinyitható hosszoldalán színes festéssel díszített, jellegzetes aranymetszés van, melyen zöld, kék, rózsaszínű és sárga szalagfonadékok vagy leveles indák közt a mű rövidített címe olvasható. Fennmaradt továbbá 43 eredeti bőrkötésű Corvin-kódex is, amelyek formája szintén elárul egyet-mást a könyvtárban való elhelyezéséről. A széleiken levő apró lyuk arról tanúskodik, hogy vékony ezüst- vagy aranylánccal voltak polcaikhoz erősítve. A művek címét nem az első, hanem a hátsó kötéstáblára préselték, mégpedig annak felső részére; e bőrkötésű könyveket tehát a rézsútosra állított és bársonnyal bevont polcdeszkákon mellső táblájukra fektették, mert címük csak így tűnhetett szembe. A lapkeretdísz sarkaiban lévő képek valójában szimbólumok voltak, mindegyikük valamilyen jelentéssel bírt. A sárkány a bátorság; a méhkas a szorgalom; a kút az elmélyülés, bölcsesség; a hordó a mértékletesség; a gyűrű a hit; az éggömb az igazságosság; az acél és kova az erő és a szellem; a homokóra pedig a cselekvéseket siettető idő felhasználása jelentette. A corvinák fő díszének viszont mindenképp az egységes címer tekinthető, mely Ugoleto könyvtárosságának köszönhető. A megrendelt, de főleg ajándékként készült kódexek első lapjának keretdíszébe már régóta szokás volt belefesteni a tulajdonos címerét is. Vitéz Jánosnak is számos ilyen kódexét ismerjük. Ettől az esetleges címeralkalmazástól azonban - amivel már egy-két korai corvinán is találkozunk - egészen eltérő, újszerű jelenség az, hogy a Corvina Könyvtár számára az eredetileg címer nélkül készült kódexeket is tömegesen, akciószerűen látták el a tulajdonos címerével, mintegy exlibrisével. A fönnmaradt corvináknak jelentős részében ugyanis azonos kéztől származó, egységes típusú címer látható: négyosztatú címerpajzs, amelynek első és negyedik mezejében a vörös-ezüst magyar vágásos címer, a második és harmadik mezőben, vörös alapon a koronás, kétfarkú, ezüst cseh oroszlán, középen a szívpajzsban kék alapon fekete holló van; a Hunyadi család címere. Az oroszlán teste vaskos, zömök, fején az aranykorona aránytalanul nagy, a címerpajzs fölött a korona széles, lapos. A címer köré festett kisebb-nagyobb díszek többnyire erősen elütnek a kódex eredeti festésétől. Ezeknek a címereknek és díszeknek a mestere a „Mátyás király első címerfestője" nevet kapta a művészettörténeti szakirodalomban. Ismerünk olyan corvinákat is, amelyeknek bár szerény, de egész díszítése az ő kezétől származik.
Hivatkozás
Kódexek a középkori Magyarországon, Kiállítás az országos Széchényi Könyvtárban/ szerk. Belák Béla, Budapest: Interpress, 1985.
Berkovits Ilona: Magyar kódexek a XI-XVI. században. Budapest: Magyar Helikon, 1975.
Csapodi Csaba, Csapodiné Gárdonyi Klára, Szántó Tibor: Bibliotecha Corviniana, Budapest: Magyar Helikon, 1967.
Ernst H. Gombrich: A művészet története. Budapest: Glória Kiadó, 2002.
Éber László: Művészeti lexikon. Budapest: Győző Andor, 1935.
Fitz József: A magyar könyv története 1711-ig, Budapest: Magyar Helikon, 1959.
Galli Katalin: A könyv története. I. A kezdetektől a 15. század végéig Budapest:
