Tájékoztatjuk, hogy a konyvtar.hu oldal fejlesztését, frissítését, beleértve a könyvtárakról szóló információkat, a Könyvtári Intézet leállította.
Az oldalon található "veszíts el egy könyvet szolgáltatás" működik.
A könyvtárakkal kapcsolatos hiteles adatok a Könyvtári Intézet honlapján üzemelő Magyarországi Könyvtárak Adatbázásában érhetőek el. Könyvtári Intézet
 
Tájékoztatjuk, hogy a konyvtar.hu oldal fejlesztését, frissítését, beleértve a könyvtárakról szóló információkat, a Könyvtári Intézet leállította. Az oldalon található "veszíts el egy könyvet szolgáltatás" működik. A könyvtárakkal kapcsolatos hiteles adatok a Könyvtári Intézet honlapján üzemelő Magyarországi Könyvtárak Adatbázásában érhetőek el. Könyvtári Intézet
Felhasználó:
Jelszó:

Eszközök

Ha regisztrálsz, saját polcaidra teheted a könyveidet, jegyzeteket írhatsz hozzájuk, megkeresheted, melyik a legközelebbi könyvtár, ahonnan ki tudod őket kölcsönözni. Mi több, közösen is építhetsz könyvespolcot barátaiddal, kollégáiddal.
 

Ez a könyv még nem veszett el

Veszítsd el ezt a könyvet!

Töltsd ki az elvesztési nyilatkozatot, veszítsd el a könyvet, és te is részese leszel a nagy könyvelvesztő játéknak!

Szólj hozzá a könyvhöz

Hozzászólás írásához jelentkezz be! Ha még nem regisztráltál, itt megteheted.
Még nem érkeztek hozzászólások. Légy te az első!

Márai Sándor: Röpirat a nemzetnevelés ügyében

Könyvismertető

Márai Sándor 1942 nyarán, kora őszén írta Röpiratát, amely 1942-ben napvilágot is látott, különösebb visszhangot azonban nem váltott ki sem megjelenése idején (Kodolányi János vitázó reflexióját leszámítva), sem később. Először nyilván azért, mert olyannyira nem illett bele a munka szerzőjének életművébe, legtöbb olvasójának várakozási "horizontjába", később pedig feltehetőleg azért, mert mindaz, amiről benne szó esik, évtizedekig elveszítette aktualitását: sem az európai kultúra válságáról, sem a bolsevizmus csődjéről, sem a nemzet és Európa viszonyáról, legkevésbé a "nemzetnevelésről" mint olyanról nem lehetett értekezni. Pedig a lendületesen megírt, szenvedélyes hangú esszé Márai életművének, eszmerendszerének, tájékozódásának, "filozófiájának" egyik kulcsa. A második világháború adott évében az író megkísérli összefoglalni benne mindazt, amit magyarságról, európaiságról, bolsevizmusról, liberalizmusról, a szellem, a polgári értékek válságáról, a háború után követendő célok és ideálok mibenlétéről gondol. Az írásmű - bár megfogalmazásmódját tekintve kristálytiszta és világos - tulajdonképpen rapszodikus, fájdalmas vallomás, amiben pro és kontra érvek sűrűn ütköznek egymással, amelyben a sötéten pesszimista, tragikus élet-, világ- és sorsszemlélet az "és mégis" motívumával felerősített "bizalom a jövőben"-nel szembesül drámaian. Márainak nemigen vannak illúziói sem a polgárság jövőjét, sem a háború utáni világ rendjét, sem a magyarság önnemesítő hajlamát illetően, voltaképp mégis tenni óhajt azért, hogy a magyarság megálljon és megéljen az emberpróbáló időkben, hogy a kultúra átmentessék a háború utánra, hogy a minőség, az értékek, az eszmények felmutassanak és vállaltassanak. A megrázóan emberi, fájdalmasan vallomásos és egyúttal ragyogó humanitású, bölcselő módon racionalista írásmű két nagy hagyománysorba is beleillik: egy európai vonulatba, egy Huizinga, Madariaga, Unamuno, Curtius sorba és egy hazaiba, a nemzet sorskérdésein elgondolkozó esszéláncolatba - ha filozófiája egészen más is, mint egy - Németh Lászlóé, Bibó Istváné, Fülep Lajosé. - Az olvasót nehéz próba elé állító, elmélyülést kívánó nagyesszé igényes, művelt olvasóknak, korántsem pusztán a Márai-rajongóknak ajánlható.
Írta: Könyvtári Intézet

Márai Sándor további művei