Tájékoztatjuk, hogy a konyvtar.hu oldal fejlesztését, frissítését, beleértve a könyvtárakról szóló információkat, a Könyvtári Intézet leállította.
Az oldalon található "veszíts el egy könyvet szolgáltatás" működik.
A könyvtárakkal kapcsolatos hiteles adatok a Könyvtári Intézet honlapján üzemelő Magyarországi Könyvtárak Adatbázásában érhetőek el. Könyvtári Intézet
 
Tájékoztatjuk, hogy a konyvtar.hu oldal fejlesztését, frissítését, beleértve a könyvtárakról szóló információkat, a Könyvtári Intézet leállította. Az oldalon található "veszíts el egy könyvet szolgáltatás" működik. A könyvtárakkal kapcsolatos hiteles adatok a Könyvtári Intézet honlapján üzemelő Magyarországi Könyvtárak Adatbázásában érhetőek el. Könyvtári Intézet
Felhasználó:
Jelszó:

Eszközök

Ha regisztrálsz, saját polcaidra teheted a könyveidet, jegyzeteket írhatsz hozzájuk, megkeresheted, melyik a legközelebbi könyvtár, ahonnan ki tudod őket kölcsönözni. Mi több, közösen is építhetsz könyvespolcot barátaiddal, kollégáiddal.
 

Ez a könyv még nem veszett el

Veszítsd el ezt a könyvet!

Töltsd ki az elvesztési nyilatkozatot, veszítsd el a könyvet, és te is részese leszel a nagy könyvelvesztő játéknak!

Szólj hozzá a könyvhöz

Hozzászólás írásához jelentkezz be! Ha még nem regisztráltál, itt megteheted.
Még nem érkeztek hozzászólások. Légy te az első!

Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt, 1949

Könyvismertető

A kötet előzménye, az 1948-as esztendő eseményeit rögzítő napló Szilveszter éjjelén e sorokkal zárult: "Szilveszter. Nincs kedvem mérleget csinálni. Otthon és a világban felnyílott a pokol kapuja. Nincs többé semmim, csak ez a bizonyosság. Ennek kell élni". Az új év hajnalán folytatódó följegyzésekben azonban már arról tudósít Márai, hogy Goethe naplóját olvassa, mert általa kívánja meglelni lelkének nyugalmat: "Goethe mindig mutat valamit, amire egyedül nem eszméltem volna úgy, ahogyan ő tanít". Tovább folytatódik az emigrációban megkezdett időszak, azonban már nem az idegen kivülrekesztettségével, hanem az otthonratalálás reményével. A porig lerombolt Nápoly minden nap Márai egy-egy "kapavágásától" is épül, a romos városban való kalandozás pedig alkalmat ad az írónak arra, hogy a művészet formanyelvéről, Picasso, Braque, Renoir, Manet, Cézanne és mások kapcsán szót ejtsen, de egy romos kolostor kínálja az alkalmat arra is, hogy Tassoról szóljon, aki a falak között talált menedékre egykoron. A könyvtárban Taine "milieu-elméletét" olvassa, és eközben folyamatosan küzd önnön "démonjaival", például azért, mert nem tudja csökkenteni a napi cigaretta adagját. Ismét az Odysseiát és Stendhal olaszországi útileveleit olvassa, ám az irodalmi élmények gyakorta átadják helyüket, az itthoni élet színterein zajló eseményeknek. Főként a Mindszenthy per foglalkoztatja Márait: "a prímás pontosan azt akarta, amit én: az oroszok menjenek el, amerikai-angol megszállás ellenőrzése mellett, tiszta választásokon alakuljon ki az ország valóságos politikai képlete, államformája stb.". Majd a havas Vezuv lábánál, Apollinaire és Claudel gyönyörű sorait olvasva, azt kívánja meghatározni, "mi a polgárság, mi az, amit jogosan támadnak benne a korszerű ellenfelek és mi az, ami életképes benne?" A világpolitikai események papírra vetése többnyire csak "hátteréül" szolgál azoknak, a lélek finom rezdüléseit prózába öntő feljegyzésnek, amelyek most is, mint a naplók mindegyikében a világi eseményeknél sokkal fontosabb dolgokról, az irodalmi élet eseményeiről szólnak. Juhász Vilmostól ezidő tájt kapja meg a Sorsunk című folyóirat egy példányát, ám szomorúan állapítja meg, hogyha a jövőben ilyen szellemiségű folyóiratokból sarjad ki az új magyar irodalom, "akkor Magyarországon megint, hosszú időre, nem lesz szellemi élet". Eközben azonban olyan hétköznapi kérdésekkel is kénytelen foglalkozni, hogy kiadásait miből fedezze, melyik kedves tárgyától váljon meg annak érdekében, hogy ne kelljen nélkülöznie. Ezután születik meg a gondolat, ha Olaszországban nem maradhat Amerikába kell mennie. A fanyar és üde őszben, a szikrázó és hideg éjszakákban arról gondolkodik: "Ha még egyszer írok, úgy írni, mintha a csillagoknak írnék. Lehet-e író valaki kiadó, visszhang, közösség, anyanyelv nélkül? Csaknem lehetetlen. Meg kell kísérelni. Meg kell valósítani". Ezekkel a gondolatokkal, ismét szilveszter éjjelén zárul a Napló, amely csakúgy mint a társkötete - azoknak a művelt olvasóknak ajánlható, akik elsősorban a kultúrában élnek és gondolkodnak, mindazoknak, akiknek elemien fontos az irodalom.
Írta: Könyvtári Intézet

Márai Sándor további művei