Tájékoztatjuk, hogy a konyvtar.hu oldal fejlesztését, frissítését, beleértve a könyvtárakról szóló információkat, a Könyvtári Intézet leállította.
Az oldalon található "veszíts el egy könyvet szolgáltatás" működik.
A könyvtárakkal kapcsolatos hiteles adatok a Könyvtári Intézet honlapján üzemelő Magyarországi Könyvtárak Adatbázásában érhetőek el. Könyvtári Intézet
 
Tájékoztatjuk, hogy a konyvtar.hu oldal fejlesztését, frissítését, beleértve a könyvtárakról szóló információkat, a Könyvtári Intézet leállította. Az oldalon található "veszíts el egy könyvet szolgáltatás" működik. A könyvtárakkal kapcsolatos hiteles adatok a Könyvtári Intézet honlapján üzemelő Magyarországi Könyvtárak Adatbázásában érhetőek el. Könyvtári Intézet
Felhasználó:
Jelszó:

Eszközök

Ha regisztrálsz, saját polcaidra teheted a könyveidet, jegyzeteket írhatsz hozzájuk, megkeresheted, melyik a legközelebbi könyvtár, ahonnan ki tudod őket kölcsönözni. Mi több, közösen is építhetsz könyvespolcot barátaiddal, kollégáiddal.
 

Ez a könyv még nem veszett el

Veszítsd el ezt a könyvet!

Töltsd ki az elvesztési nyilatkozatot, veszítsd el a könyvet, és te is részese leszel a nagy könyvelvesztő játéknak!

Szólj hozzá a könyvhöz

Hozzászólás írásához jelentkezz be! Ha még nem regisztráltál, itt megteheted.
Még nem érkeztek hozzászólások. Légy te az első!

Wass Albert: A bujdosó imája

Könyvismertető

A prózaíróként számon tartott és az elmúlt években idehaza is ismertté lett Wass Albertnek életében három verseskötete jelent meg: A virágtemetés és a Fenyő a hegytetőn még a húszas évek második felében, odahaza, Erdélyben, A láthatatlan lobogó négy évtizeddel később, már nyugati (amerikai) emigrációjában. E három kötet anyagát tartalmazza az "összegyűjtött versek" alcímet viselő - ám további kiegészítéseket igénylő és érdemlő - könyv. ; Az Erdélyi Szépmíves Céh alapítóinak sorába tartozó, költőnek induló szerző lírája a transzszilvanista költészet alapvonásait mutatja, mindenekelőtt abban a tekintetben, hogy természeti metaforái a közösségi érvényű gondolat, a nemzeti sors képletének kifejezői. Az erdélyi magyar tájköltészet tradicionális motívumai - magányos fenyőfák, magasba törő sziklabércek, tornyok és harangok, az őszi és téli táj képei - nyernek eredeti formát és folyton megújuló, egyéni, érvényes és lelkileg hiteles tartalmat Wass Albert mély mondandójú költészetében ("Idill a magasságban"; A bércek énekelnek; Látható az Isten; Hulló levelek; Őszi hangulat; Magyar fa sorsa stb.). E korai versek alapján különös alkatú, magányos költő áll az olvasó előtt, aki a vad szelekkel dacolva, dőlő fák, omló sziklák és szörnyű zivatarok közepette ugyanúgy, mint az őszi alkonyon merengve, a virágos rét színein ámulva a kisebbségbe hullott, árva magyarság tragikus élményeit, komor életérzését közvetíti; az Istentől való teljes elhagyatottság érzetét rögzíti, mely - ahogyan regényeiben is teszi - a nemzethalál vízióját jelenti (Kereszt a faluvégen; Fekete gálya a Sajón; Szelek; Koporsót küldök stb.). Nem annyira balladisztikus, mint inkább elégikus, látomásos, éteri mivoltában is súlyos költészet ez: "Egy ország van a lelkünk mélyén, / más országokkal nem határos. / Úgy épült fel a szívünk vérén / sok könny-falu, sok bánat-város" (Véren vett ország). ; Az 1940-es évek második felétől, az emigrációban keletkezett versek, azaz Wass Albert második költői korszaka a bujdosó gondolatait, érzelmeit, kivált honvágyát szólaltatja meg, azt a tragikus életérzést közvetítve, mely szerint éppen az igazi hazafiaknak nem lehet helyük a hazában (Idegen tavaszban; Sóhaj; Hontalanság elégiája; A bujdosó imája; Üzenet haza; Nagypénteki sirató; Ki a magyar? stb.). Képei, toposzai, metaforái, hasonlatai, stíluseszközei már történelmi tapasztalatokkal telítődnek, a természet, a látvány képeit fölváltják a bibliai, históriai és lélektani motívumok. Az egész lírai életműre érvényes magányérzet tovább mélyül, a lét talapzata, a költészet alaptónusa lesz. Valaminő szörnyű magányos küzdelem tanúja az olvasó; olyan harcé, mely nyilvánvalóan hiábavaló, vállalása mégis kötelesség: "Seb a vállam és seb a markom, / de fogom, viszem és megtartom" (A láthatatlan lobogó). Mindezek mellett egész költészete elvontabb, absztraktabb, gondolatibb. A táji, természeti ihletettséget fölváltja a sorsérzet kifejezése, a históriai tapasztalat szimbolikája, a történeti drámák tragikuma és lelki fölhangoltsága. Ugyanakkor változatlan marad a nagyon pontosan kidolgozott és precízen kitöltött formakeret, a szépségbe sűrített drámai mondandó megalkotására mutatva egyedüli példát. - Minden irodalmi gyűjteményben elhelyezendő, széles körben ajánlandó, irodalomtörténeti szempontból is fontos kötet.
Írta: Könyvtári Intézet

Wass Albert további művei