Tájékoztatjuk, hogy a konyvtar.hu oldal fejlesztését, frissítését, beleértve a könyvtárakról szóló információkat, a Könyvtári Intézet leállította.
Az oldalon található "veszíts el egy könyvet szolgáltatás" működik.
A könyvtárakkal kapcsolatos hiteles adatok a Könyvtári Intézet honlapján üzemelő Magyarországi Könyvtárak Adatbázásában érhetőek el. Könyvtári Intézet
 
Tájékoztatjuk, hogy a konyvtar.hu oldal fejlesztését, frissítését, beleértve a könyvtárakról szóló információkat, a Könyvtári Intézet leállította. Az oldalon található "veszíts el egy könyvet szolgáltatás" működik. A könyvtárakkal kapcsolatos hiteles adatok a Könyvtári Intézet honlapján üzemelő Magyarországi Könyvtárak Adatbázásában érhetőek el. Könyvtári Intézet
Felhasználó:
Jelszó:

Eszközök

Ha regisztrálsz, saját polcaidra teheted a könyveidet, jegyzeteket írhatsz hozzájuk, megkeresheted, melyik a legközelebbi könyvtár, ahonnan ki tudod őket kölcsönözni. Mi több, közösen is építhetsz könyvespolcot barátaiddal, kollégáiddal.
 

Ez a könyv még nem veszett el

Veszítsd el ezt a könyvet!

Töltsd ki az elvesztési nyilatkozatot, veszítsd el a könyvet, és te is részese leszel a nagy könyvelvesztő játéknak!

Szólj hozzá a könyvhöz

Hozzászólás írásához jelentkezz be! Ha még nem regisztráltál, itt megteheted.
Még nem érkeztek hozzászólások. Légy te az első!

Molnár Tamás: Az értelmiség alkonya

Könyvismertető

Az Ünnepi Könyvhét kiadványa ; Molnár Tamás monográfia méretű esszéje először 1961-ben jelent meg angol nyelven az Egyesült Államokban, és bár azóta is számos nyugati kiadása volt, lényegében a késő ötvenes, kora hatvanas évek "világállapota" alapján méri fel az értelmiség kialakulásának, szerepének és szerepvállalásainak újkori történetét és vonja meg lehetőségeik mérlegét. A mű nem szaktörténeti összefoglalás, hanem egy történeti adatokkal gazdagon kiegészített, igen nagy műveltséganyagot megmozgató vízió arról, hogy az értelmiség mint csoport, mint réteg, mint "hivatásrend" csődöt mondott, az ideológiák fogságába került, és kérdés, kitörhet-e onnan, felveheti-e újra azt a szerepkört, amelyet pl. a középkorban mint egyházi és világi értelmiség betöltött. A könyv sötét próféciáit és elborult horizontját az magyarázhatja, hogy a szerző nem látott kiutat: mind a marxista (keleti) értelmiséget, mind a marxizáló, ún. haladó (nyugati) értelmiséget, mind a reakciósnak mondott, ún. konzervatív értelmiséget képtelennek és alkalmatlannak látta hivatása betöltésére, új formációk pedig - akkor - még nem jelentkeztek, illetve a szerző nem szerzett róluk tudomást (modern liberalizmus és konzervativizmus, társadalomtudományi szakértelmiség stb.). Az esszé így leginkább vitairat, beszámoló az értelmiség mint olyan, árulásáról. Molnár Tamás sok szempontból jó (bár kevéssé tájékozott) diagnosztának tűnhetett fel 1961-ben, ám könyve mára teljességgel történetivé, történelmi dokumentummá vált. Ilyenként azonban nemcsak megőrizte, de azokat valószínűleg meg is fogja őrizni sokáig: hű képet ad arról, hogy a huszadik század derekáig, különösen pedig az ún. békés egymás mellett élés korszakáig miként veszítette el az értelmiség természetes orientáló szerepét, vált valóban az ideológiai csaták arctalan szereplőjévé. A szerző ugyan friss előszavában fenntartani látszik eredeti koncepcióját (az értelmiség alkonyát látja dokumentálva a posztmodern gondolkodásmódban is), a hetvenes és a nyolcvanas-kilencvenes évek fejleményei azonban végleg kívül maradnak szemhatárain. A könyv így - elsősorban történeti érdeklődésű olvasóknak, közülük is a filozófiailag, politológiailag iskolázottaknak ajánlható.
Írta: Könyvtári Intézet

Molnár Tamás további művei