Tájékoztatjuk, hogy a konyvtar.hu oldal fejlesztését, frissítését, beleértve a könyvtárakról szóló információkat, a Könyvtári Intézet leállította.
Az oldalon található "veszíts el egy könyvet szolgáltatás" működik.
A könyvtárakkal kapcsolatos hiteles adatok a Könyvtári Intézet honlapján üzemelő Magyarországi Könyvtárak Adatbázásában érhetőek el. Könyvtári Intézet
 
Tájékoztatjuk, hogy a konyvtar.hu oldal fejlesztését, frissítését, beleértve a könyvtárakról szóló információkat, a Könyvtári Intézet leállította. Az oldalon található "veszíts el egy könyvet szolgáltatás" működik. A könyvtárakkal kapcsolatos hiteles adatok a Könyvtári Intézet honlapján üzemelő Magyarországi Könyvtárak Adatbázásában érhetőek el. Könyvtári Intézet
Felhasználó:
Jelszó:

Eszközök

Ha regisztrálsz, saját polcaidra teheted a könyveidet, jegyzeteket írhatsz hozzájuk, megkeresheted, melyik a legközelebbi könyvtár, ahonnan ki tudod őket kölcsönözni. Mi több, közösen is építhetsz könyvespolcot barátaiddal, kollégáiddal.
 

Ez a könyv még nem veszett el

Veszítsd el ezt a könyvet!

Töltsd ki az elvesztési nyilatkozatot, veszítsd el a könyvet, és te is részese leszel a nagy könyvelvesztő játéknak!

Szólj hozzá a könyvhöz

Hozzászólás írásához jelentkezz be! Ha még nem regisztráltál, itt megteheted.
Még nem érkeztek hozzászólások. Légy te az első!

Mezei András: Eredet

Könyvismertető

Eddigi életművének talán legjelentősebb darabjához, Zsidó versek című kötetéhez (910488) írta meg a párhuzamos kötetet Mezei András. Az Eredet a költő "magyar verseit" tartalmazza. "Gyerekkori élményeimet, annak teljes égboltját föld alá süllyesztette a magyar holocaust" - írja a kötet élén álló vallomásában, de - teszi hozzá - a rendszerváltozás után megadatott néki újra föltámasztani, fölszabadítani ezt a "magyar égboltot". ; A kötet valóban hatalmas erejű feltámasztás. Nemcsak és nem is elsősorban egy elmúlt, nyomokban sem található gyermeki világé, de egy egész magyar múlté: a falusi, bensőséges, patriarkális, természetközeli, mezei munkákban telő, szinte már anakronisztikusan ősi környezetben játszódó, szerves, organikus életformáké, életeké. A szülők, a nagyszülők képei, portréi csakúgy fel-fel bukkannak a versekben, mint a kondásé, gulyásé, aratóé, a kis cselédé, az együtt játszó, dolgozó, csavargó gyerekeké (Parittya; Zsákoló; Itatás; A nyájban; Ősöm szokása; Lámpás; Aratáskor; Ebéd a mezőn; Anyám vasal stb.). Rendre megjelennek a meszelt házak, a kicsiny szobák, a végtelen mező, a tarló, a tocsogó, meg az eszközök, tárgyak, ételek, a szalmazsák és a nyeletlen kés, az alma és a friss kenyér, de nemcsak megjelennek, nemcsak tapintható dologi valójukban villannak föl, hanem szinte archetipikus szimbólumokká is válnak (Almafa; Ünnep előtt; A határban; Tömtél-e szalmazsákot?; A kés nyele stb.). És ezt a nosztalgikus, mégis plasztikus világot, ezt a jelképi sugárzású, mégis mélyen realista életképsorozatot hitelesíti a költő végsőkig, szinte aranyjánosivá érlelt nyelve, versbeszéde, gyönyörű, ősi zengzetű magyarsága. Igen szép, jelentős kötet - minden verskedvelő olvasónak melegen ajánlandó.
Írta: Könyvtári Intézet

Mezei András további művei