Tájékoztatjuk, hogy a konyvtar.hu oldal fejlesztését, frissítését, beleértve a könyvtárakról szóló információkat, a Könyvtári Intézet leállította.
Az oldalon található "veszíts el egy könyvet szolgáltatás" működik.
A könyvtárakkal kapcsolatos hiteles adatok a Könyvtári Intézet honlapján üzemelő Magyarországi Könyvtárak Adatbázásában érhetőek el. Könyvtári Intézet
 
Tájékoztatjuk, hogy a konyvtar.hu oldal fejlesztését, frissítését, beleértve a könyvtárakról szóló információkat, a Könyvtári Intézet leállította. Az oldalon található "veszíts el egy könyvet szolgáltatás" működik. A könyvtárakkal kapcsolatos hiteles adatok a Könyvtári Intézet honlapján üzemelő Magyarországi Könyvtárak Adatbázásában érhetőek el. Könyvtári Intézet
Felhasználó:
Jelszó:

Eszközök

Ha regisztrálsz, saját polcaidra teheted a könyveidet, jegyzeteket írhatsz hozzájuk, megkeresheted, melyik a legközelebbi könyvtár, ahonnan ki tudod őket kölcsönözni. Mi több, közösen is építhetsz könyvespolcot barátaiddal, kollégáiddal.
 

Ez a könyv még nem veszett el

Veszítsd el ezt a könyvet!

Töltsd ki az elvesztési nyilatkozatot, veszítsd el a könyvet, és te is részese leszel a nagy könyvelvesztő játéknak!

Szólj hozzá a könyvhöz

Hozzászólás írásához jelentkezz be! Ha még nem regisztráltál, itt megteheted.
Még nem érkeztek hozzászólások. Légy te az első!

Pohánka Erika: Rezdülések

Könyvismertető

A szerző neve korábbi folyóirat-publikációkból nem ismert. A kötet válogatója, Ádám Tamás rövid, romantikus hangú bevezetőjében ("Jött a szellőléptű.") mindössze annyi tárgyi eligazítást ad, hogy a versek lassan készültek. "Előbb csak mondatfoszlányok születtek, majd jöttek a négysoros valamik, aztán a picinykét hosszabb versek." Az írásokat mindenesetre érdemes volt kiadáshoz segíteni, mert Pohánka Erika nem csak versíró, eredendő költői készsége a képi látásban, a megfelelő szavak megtalálásában, a bensőséges mondatszövésben, a természetes lendületű dalkomponálásban egyaránt megmutatkozik. "Ölem a lepke / villan a szárnya / beterít téged / hontalan vágyba. // Fehér a testem / bodzavirágból / dallam-lehellet / lüktet, világol." Helyenként előforduló mesterségbeli hibáit, ritmikai és rím-botlásait feledtetik a merész asszociációk, a lényeget tömörítő magvas fogalmazás: "Összefércellek magammal / az idő cérnaszálával. / Fájjon, ha szét akarjuk / fejteni a testünkben vonagló / éles drótszálakat. / Magamban hordlak." Ugyancsak szellemes Az időről való ötsoros, tizenhárom szavas elmélkedése: "Ropogtatom a fa-időt / én a szú. / Ketyeg a halál. / Ritmusa földi / ütemet zabál." Figyelemre méltóak továbbá a vidéki gyerekkor színeit, hangulatait, karakterfiguráit idéző "hazai" versei: A város és az árnyak; Nagyapám; Öregasszony; Látomás. ; A költőnő gyakorta még ösztönös törekvéseire szépen illik ez a kétsoros: "A porba rajzolok kezemmel. / Alakká bántom a síkot." Ily módon válik hitelessé a másnál netán közhelyszerű óhaj: "Ó, ha mindenkiben benne lakna / a bodzavirág menyasszonysága, / a pipacs bujasága / és a fenyő őszintesége / - jobban megférnénk / egymás mellett." (Ember-virág). A jól eltalált című, olykor tematikus párhuzamokat is rejtő, gondosan illusztrált kötet - a pályakezdő költők iránt érdeklődőknek különösen ajánlandó.
Írta: Könyvtári Intézet

Polcokon

  • valaki a Kedvenc nevű polcára tette három hete